Herkentyű Kapásból

Már régóta szemeztem a mélyhűtőben várakozó polippal, és ezen a vasárnapon jött el az idő hogy kirántsam a jeges sötétségből és értelmet adjak létezésének. Egy ideje vettem, ugyanannyiba kerül mint a csirkemellfilé, viszont négyszer annyi a fehérje benne, szóval ez sóherság inkább mint fényűzés. Na mindegy, lényeg hogy egy egész póréhagymát olajon megdinsztelünk kicsit, a polip addig kienged a tál vízben, és már szeletelhetjük is. Már volt hogy kiolvasztottam és ha teljesen kiolvad akkor annyira undorító puha és nyálkás számomra, hogy most inkább olyan félkeményen, kezelhető állapotban daraboltam. Aztán rá a hagymára, mellé egy kisebb fej fokhagyma, olyan 6-7 gerezd, és egy üveg száraz fehérbor, ami mellé csapunk egy paradicsomkonzervet, meg némi bors. Ezt addig főzzük míg a sok léből sűrű szósz nem lesz, ez egy óra, de a polipnak kell, mert esélyes hogy rágós lesz. Na hát ez nem lett. Ilyen a polip ha megúsztatom wokban.
Lett egy savanykás íze az egésznek, a bor és a paradicsom összhatása, de egy elég jó kis kaja lett, rizsával tálalva tökéletes. Jobb bor és friss paradicsom lesz ennek a lelke legközelebb. A hölgyvendég szerint 10/10, de ez nyilván nem egy objektív vélemény, én egy 8/10-re jutalmaznám magam, van jövő a mélyhűtött herkentyűben.