Itt a karácsony, és mivel a halászlé az ünnepi asztal egyik ékköve nálunk, és évek óta az elit étteremtől a tréig mindről tudjuk hogy nem olyan jó az elvivős hallé, gondoltam idén kitörök ebből a méltatlan helyzetből és kézbe veszem az ügyet. Egyszer láttam hogy kell bográcsban készíteni a halászlevet, meg hallottam pletykákat hogy minél többféle hal kell bele, meg a feje, és a farka is. Ezzel a tudással felvértezve magyaráztam a halas néninek a fehérvári úti piacon hogy még soha nem csináltam halászlevet, de szeretnék, és segítsen. Hálistennek volt darabolt mindenféle, vettem fejeket, nyesedéket, szeletet, meg ikrát és tejet is. És innentől a folyamat, amelyben Horváth Rozi szakácskönyvére hivatkozom, hogy nem úgy csináltam. Szóval hombár méretű lábosba a kiló nyesedék, két ponyt-, és egycsukafej Három óriási hagymával. Így.

 

 Rozi szerint fél óráig forrjon, hát én inkább rommá főztem mindent, biztos ami biztos. Kb amíg a hagyma is totál puha nem lesz, addigra a hal már szétfő teljesen. Majd ezt átszűrtem egy tálba, a darabokat külön fazékba, és elkezdtem átnézni a húst, hogy szálka ne legyen benne. Gumikesztyűben, mert nem túl csajozós a szag ha beveszi az ember keze.

aztán ha megvan, és visszatettük a halat átnézve a nagy fazékba, akkor adjunk neki turmixgéppel, passzírozzon a horváthrozi bazz! Aztán vissza rá a levet a halpürére, dobjunk bele hat halászlékockát, hűtőben ráncosított erőspaprikát,és forrásnál a halszeleteket dobjuk bele, húsz perc után az ikrát meg a tejet, onnantól öt perc és kész.

Színe van, meg íze, épp jelzésértékkel csípős és nincs kispórolva semmi, jut mindenkinek vagy három napra, és a barátnőm is azt mondta megtart, a húgom szerint is jó, meg szerintem is. Ja és annyi, hogy rámegyek megint a hosszú szünet után a blogírásra, heti egy frissítés mindenképp lesz. BoKa mindenkinek!