Egy kedves cimborám töltötte be a 30-at mostanság, és elhatároztam hogy a konyhashotgun szállítja majd a laza kiló lekváros buktát, meg valami sósat a bulira. A helyzet viszont úgy alakult hogy annyira másnapos és kialvatlan voltam hogy a pogácsa vagy mi már nem is kerülhetett sorra, de a bukta azért egy tisztességes próbálkozás volt. Ugyebár egy kelt tésztáról beszélünk, vagyis egy kocka élesztő kb egy pohár langyos cukros tejben megfuttatva, ráborítva egy 80-90 deka lisztre, a tésztába még két-három ek cukor. Összegyúrtam, kel egy órát, ezalatt aludtam egyet mert tényleg elég zombi voltam. Majd elkezdtem csinálni a formákat. A hagyományos forma helyett újítani próbáltam, egy réteg tészta, rá baracklekvár, még egy réteg tészta, és ezt felvágva kis kockákra, hogy majd olyan piteszerű dolog lesz. Na ez lett sütés végén.
A dagadó tészta széttolta magát, a lekvár ráégett a tepsire, ízre abszolúte lekváros bukta, de ebben a formájában használhatatlan, nem baj, a második fél kiló tésztával még tettem pár kísérletet, íme.
Jobbról balra haladva, a sarkainál összesodort batyuforma bizonyult a legsikeresebbnek, mert egyben maradt és egész csinos lett, a simán összetekertek a középső szekcióban kinyíltak, a baloldali lanyhán sodortak pedig szintén. Hiába jó az íz, itt az ezeréves buktadizájn fejlesztés eredményeit nem lehet egy hirtelen ötlettel felülírni. A buliba nem vittem el őket, azért a konyhashotgunnak is van felvállalhatósági határa. Reggelire meg nekem így is fini.
